2013. december 25., szerda

Az igazi férfiak... jógáznak!

Mostanában divatos téma ez az "igazi férfi" dolog, és nekem főleg úgy tűnik, hogy a nők kérik számon rajtunk az "igazi férfiséget", ebben az esetben pedig ez a dolog javarészt nem arról fog szólni, hogy egy férfi milyen is lenne, ha teljességgel rá lenne bízva a dolog, hanem inkább arról, hogy egy nő mit vár el egy igaz férfitől. Anélkül, hogy az történet másik oldalába belemennénk (hogy hol vannak az igazi nők, mert azért vannak, csak meg kell őket találni), természetesen az elvárások valamilyen szinten jogosak, és egy férfinak be kell látnia, hogy akkor tud igazi férfi lenni, ha egy nőt boldoggá tud tenni. 

Ehhez pedig egyrészt meg kell érteni a nőket (már amennyire ez egyáltalán lehetséges), másrészt meg kell tanulni egy kicsit az ő szemükkel látni a dolgokat. Érzékenynek kell lenni az igényeikre, ha azt várjuk, hogy ők is érzékenyek legyenek a mieinkre, és tolerálják a hobbijainkat. Röviden összefoglalva: a férfi akkor igazi férfi egy nő szemében, ha hűséges, megvédi és ellátja a családját mindennel, amire szüksége van, és udvarol a nőjének, érzékeny és figyelmes. Megbízható, szavahihető és őszinte, stb. stb. A fehér ló, kockahas, a széles vállak, a BMW és a kacsalábon forgó kastély már csak extrák :-).

Én belátom, hogy sok férfi nincs abban a helyzetben, hogy mindezt elérje, vagy egyszerűen nem érez inspirációt magában, mert arra vágyik, hogy őt úgy fogadják el, ahogy van. De egy jól működő kapcsolatnak sajnos az a titka, hogy a felek alkalmazkodnak egymáshoz, és a férfiak szemszögéből az alkalmazkodás ideális mértéke sokszor jóval meghaladja azt, amit ők elviselhetőnek tartanak. De persze mindennek a szeretetből kell fakadnia, hiszen ha bármelyik fél úgy érzi, hogy el van nyomva az egyénisége a kapcsolatban, az valamilyen frusztráció formájában fog előjönni, amit kézenfekvő módon egymáson töltünk ki. 

Mindazonáltal szögezzük le, hogy a férfiak alapvető természetében erőteljesen benne van az önzés és a megfelelni nem akarás. Érdekes módon én úgy tapasztaltam az évek során, hogy a jóga gyakorlása valamilyen szinten oldja ezt a belénk programozott önfejűséget és közömbösséget mások iránt. Nevezhetjük ezt az érzékenység vagy a szeretet felébredésének, de gyanítom, hogy mindenképpen olyasmiről van szó, ami a lélekből fakad, és megtanít bennünket arra, hogy mindannyian, a Föld vagy az Univerzum minden élőlénye egy nagy közös Lény parányi, összetartozó részei vagyunk, egy nagy szeretetgolyót alkotunk, amit mindenki a maga mértékében ismer fel és ért meg, és ennek megfelelő tudatossággal tud önmaga és mások felé fordulni.

Ha körülnézünk ma egy jógaórán, akkor általában egy-két férfi kivételével majdhogynem csak nőket látunk. Miért? Ennek is megvan a maga oka, és én nagyon nem bánom, hogy egyre több nő jógázik a férfiasabb sportok (CrossFit, küzdősport, súlyzós edzés stb.) mellett vagy helyett, hiszen a nőkre is igenis ráfér a nőies természetük előtérbe helyezése, bár a mai világ sajnos sokszor éppen arra ösztönzi őket, hogy legyenek keményebbek a nyámnyila férfiaknál. De most maradjunk a férfiaknál, mert bár örülök annak, hogy egyre több nő talál rá a jógára, és talál helyet neki az életében bokros teendői mellett, annak is örülnék, ha minél több férfi is kipróbálná, és rájönne, hogy a jógára igenis szüksége van, ez nem egy csajos, vagy "buzis" mozgásforma, hanem egy módszer, amivel megismerhetjük önmagunkat, és egyensúlyba hozhatjuk női és férfi energiáinkat, hiszen férfiként is mindkettőre szükségünk van, és főleg a kettő egyensúlyára.

Ha visszatekintünk a történelemre, a jóga valójában egy olyan rendszer volt, amit majdhogynem kizárólagosan (vagy legalábbis túlnyomó többségében) férfiak műveltek. Érdemes hozzátenni, hogy az indiai spiritualitásban amúgy is prominens a hímsovinizmus, és a nőket sokáig kevésbé alkalmasnak tartották a spirituális fejlődésre, csapongó elméjük és törékeny testük miatt. A jóga szigorú lemondásait és a hosszan tartó meditációs gyakorlatokat nem a háziasszonyoknak találták ki, de ma sokszor azt látom, hogy egy férfi hamarabb összeroskad Agni vagy Ashtanga órán, miközben a nők zokszó nélkül tolják tovább a pózokat. 

A hajlékonyságra ugyanúgy szükségük van a férfiaknak, mind testben, mind elmében. Testben főleg azért, mert általában nincs nekik, és mellette esetleg éppen olyan sportokat űznek, amelyek még inkább merevvé tesznek. Elmében pedig azért, hogy rugalmasabban tudjanak megfelelni az élet, munka, párkapcsolat stb. kihívásainak, amelyek könnyedén megtörik az embert, ha nem elegendően szívós és hajlékony, és nem hajlandó ezerszer újrakezdeni, akárhány pofon is éri. A jóga nagyon jól megerősíti az akaraterőt és a "Never Give Up!" eltökéltségét, ami a siker egyetlen záloga. Én magam is azt tapasztalom, hogy bár tíz éve jógázom, a fejlődésem nem lineáris, hanem inkább ciklikus, ami azt jelenti, hogy az ember újból és újból azt érzi, hogy szinte a nulláról kell újrakezdenie, mégsem adhatja fel.

Éppen ezért azt gondoltam, hogy megszólaltatom néhány férfiismerősömet, akik az Atmába járnak jógázni, hadd meséljenek arról, hogy miért szeretik, mit jelent nekik, és miért tartják fontosnak férfiként azt, hogy a jógára is jusson idő. Ha addig te is meggondolod magad, és eldöntöd, hogy jóga-titán leszel, még akár te is riportalannyá válhatsz! Első interjúnk már elkészült, amint időm engedi, közre is adom! Addig is REAL MEN DO YOGA!

Nincsenek megjegyzések: