A nagy interjúzgatás közepette velem nem is csinált senki interjút, önmagammal beszélgetni meg nem olyan izgalmas :-) Úgyhogy helyette fogadjátok ezt a kis szösszenetet, amit már forgatok magamban egy ideje, és most vére formát ölt.
Lassan tíz éve álltam rá a rendszeres ászana-gyakorlásra, amibe 18 évesen már belekóstoltam, de utána jött majd' húsz év Krisna-tudat, ami szintén jóga, de inkább szellemi jóga, mantra-meditáció, így a testmozgásra és egészségre nem sok idő marad. 2008-ban ismerkedtem meg az Astanga vinyásza jógával, először David Swenson videói alapján gyakoroltam, majd a nyár folyamán eljutottam Rishikesh-be is, ahol Kamal Singh avatott be első kézből az astanga-gyakorlás rejtelmeibe. Ő volt első, és mindmáig kedvenc astanga-tanárom, aki tavaly Budapesten is járt egy workshop erejéig, és idén augusztusban is vendégül látjuk.
Akkoriban csak a jógára koncentráltam, minimális más jellegű mozgást végezve mellette. És mivel előtte egy-két évig az Agni-sorozatot nyomtam napi szinten, különböző haladó ászanákkal fűszerezve, elég hamar alkalmazkodott a testem az egyes, majd a kettes sorozat gyakorlataihoz is. Na nem azt mondom, csípőnyitásban és hátrahajlításban mindig volt még fejlődnivaló, és most is van, de azért nagyjából össze tudtam rakni a sorozatokat.
Két év után a harmadik sorozatra is ráálltam, amivel azért mindmáig ambivalens, "I can't live with or without you" a viszonyom. Vagyis többször belekezdtem, többször abbamaradt a gyakorlása, mígnem tavaly egészen odáig fejlesztettük Rubi Annával a gyakorlást, hogy le is fotóztuk a 2-3. sorozat ászanáit. Persze neki sokkal jobb a hátrahajlítása meg a spárgája, mint nekem, viszont a kartámaszok meg a férfiaknak mennek jobban általában. Az egyes-kettes sorozat már-már rutinná vált az életemben, minden héten gyakorlom és oktatom is őket.
Közben azt is tapasztalom, hogy nagyon sokat változott az ászanákhoz és a gyakorláshoz fűződő viszonyom, a megértésem. Régebben, ahogyan István kifejezte, "sorozatfüggő" voltam, vagyis egy év alatt le akartam nyelni egy sorozatot. Mostanában már talán megfontoltabban, mélyebben állok hozzá a dolgokhoz, és talán valamit értek abból is, ami az ászanák külső formája mögött rejlik. Vagyis ha "megvan" az ászana, és jól néz ki, akkor azért még mindig roppant sok gyakrolonivaló van, mire az a tudat könnyed szárnyalásává válik.
Sok mindenki kezdte el azóta az ismeretségi körömben az Astanga gyakorlását, és sokan is hagyták abba. Vagy más irányzat felé fordult a fókuszuk, vagy összességében "kiábrándultak" a jógából, vagy "megrekedtek" valamelyik sorozatnál, és zsákutcában érzik magukat. Az idézőjeleket nem véletlenül tettem ki, ne érezzétek azt, hogy most elítélek vagy leminősítek valakit. Nem az lenne itt a mondanivalóm lényege, hogy csak az az igazi astangás, aki keresztbe lenyeli a hat sorozatot, és ha álmából felébresztik, akkor is meg tudja őket csinálni oda-vissza.
Az astanga célja, ahogy Patandzsali megfogalmazza, a megvilágosodás elérése, és ezt értem az alatt, hogy végig kell menni az úton, és nem szabad feladni valahol menet közben. Lehet, hogy valaki külsőleg csak az első sorozatot gyakorolja, és eléri a belső békét, a gondolati hullámok megszűnését és megtapasztalja eredeti önvalóját. És lehet, hogy valaki más virtuóz módon végzi a hatodik sorozat ászanáit is, az elméje mégis ugyanolyan nyugtalan, mint egy megvadult kismajom. A külső gyakorlás, és a sorozatokban történő fokozatos elmélyülés igazából egy eszköz arra, hogy megtanuljunk uralkodni az elme készetetésein, és beidomítsuk az elménket, ugyanúgy, ahogyan a testünkkel tesszük.
Valóban nem mindenkinek való az astanga, és van olyan, aki több év gyakorlás után érti ezt meg. Számukra valóban az az előrelépés, ha tovább keresnek, amíg meg nem találják az igazit. Azt az irányzatot, tanárt, gyakorlási módszert, ami nekik beválik, és ez nem lesz mindenkinek ugyanaz. Az "astangás" egy ugyanolyan külső és átmeneti megjelölés, mint bármelyik másik abból a végtelen sokból, amit eddigi életeink milliói során magunkra öltöttünk, beazonosítottuk magunkat velük, majd levetkőztünk magunkról.
Részemről azt mondom, hogy érdemes annál a hozzáállásnál maradni, hogy mit tud ez a gyakorlási módszer adni nekünk, és amíg úgy érezzük, hogy van dolgunk vele, addig ízlelgessük, próbálgassuk, kísérletezzünk vele. Én még négy év gyakorlás után is látok benne fejlődési perspektívát, és elérhetőnek is tűnnek ezek a dolgok, úgyhogy én maradok az astangánál, és igyekszem végigjárni az utat, ami ki lett jelölve a számomra, vagy amit választottam, nem is tudom. De az embernek vagy egy érzése legbelül a zsigereiben, hogy az út, amin jár, az övé, és hogy arrafelé halad, amerre kell neki. Ha nem érezzük így, akkor ne hallgassunk semmilyen divatra, semmilyen gurura, semmilyen észérvre, csak a szívünkre, és addig keressünk, amíg nem érezzük úgy, hogy most sínen vagyunk, és ezt az utat valóban végig tudjuk járni.
Nem az a fontos az életben, hogy másoknak megfeleljünk, hogy úgy éljük le az életünket, ahogyan valaki más jónak tartja. Az sem fontos, hogy mások sikeresnek tartanak-e bennünket, vagy éppenséggel lúzernek. Ne hagyjuk, hogy mások válaszolják meg a kérdéseinket, amik felmerülnek bennünk, sőt, esetleg még a kérdéseket is helyettünk fogalmazzák meg. Nekünk kell megtalálni a helyes válaszokat, önmagunkon belül, akárhonnan is jöjjön az inspiráció. És ehhez számtalanszor meg kell tagadnunk a hamis hiedelmeinket, le kell hámozni magunkról a ránk rakódott rétegeket, véleményeket és értékrendeket. A szív tisztítása olyan, mint egy rézlámpás fényesítése. Ha elég határozottan és elég erősen dörzsölöd, és elegendő ideig, akkor minden piszok el fog tűnni róla, és az eredeti pompájában izzik fel a tudatunk lámpása, eloszlatva a tudatlanság sűrű sötétségét, a hibák és félreértések ködét és elhessegetve a rossz szokások felhőit. Minden kedves blogolvasómnak azt kívánom, hogy megtalálja a saját útját, és legyen elég eltökéltsége ahhoz, hogy végig is járja azt, a magam részéről pedig mindig örülök, ha bármivel is hozzá tudok járulni ehhez a kereséshez. "Do your practice and all is coming. Practice is the best guru."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése